Szerző: Anyuka

Hozzávalók:

• 2 kg bodzabogyó,
• kb. 1 kg cukor,
• 2 citrom leve

Elkészítés:

Itt most a szörp a fő attrakció, a lekvár csak abból a maradékból készül, ami visszamarad a csöpögtetés után.

A gyerekeim újabban fujjognak a cukorra, ezért most nádcukrot használtam, ami egészségesebb. A szörphöz 50 % cukrot adtam, a lekvárhoz 30%-ot. Tartósítószert nem tettem se a szörpbe, se a lekvárba. Helyette citromlét öntöttem mindkettőbe. A 2 kg bodzabogyóból durván 1,3 kg lé és 0,3 kg lekvárnakvaló lett.

Röviden:

Szörp:

• Lepergetni a bodzaszemeket.
• Megmosni a bodzát.
• Lemérni, 20 %-nyi cukrot hozzáadni (2 kg-hoz 40 dkg-ot), turmixolni.
• Gézen átcsöpögtetni.
• A szörpöt lemérni, utáncukrozni, citromozni (kg-onként 1 citrom leve), felfőzni.
• Üvegekbe önteni, száraz dunsztba tenni.

Lekvár:

• A csöpögtetés után visszamaradt masszát szűrőn átpréselni.
• A préselményt lemérni, utáncukrozni, citromozni (fél citrom leve), felfőzni.
• Üvegbe kaparni, száraz dunsztba tenni.

Szükség lesz egy tálra a lepergetett bogyóknak, és egy tálcára a szemétnek. Asztal mellett, széken ülve nem jó dolgozni, mert fárasztó felfele tartani a kezünket. Állva megint csak fárasztó, mert sokáig tart a szemezgetés. Úgy a legjobb, ha széken ülsz, és teszel magad elé egy másik széket, amire a bogyógyűjtő tálat teszed. A szemetestál és a bodzafürtös vödör lehet az asztalon. Én a terasz-padon lovaglóülésben ülve dolgoztam. 🙂

Az interneten azt olvastam, hogy villával szedjük le a szemeket a bodzafürtről; az egyik ismerősöm meg a fésűt javasolta, de én maradtam a kézi pergetésnél, mert úgy finomabban tudom lehúzni a szemeket.
Fogj egy nagy fürtöt, szakíts le róla egy kisebb ágat, és arról pergesd le a hüvelykujjaddal a szemeket a tál fölött. Bal kézzel fogod a fürtöt. Jobb kézzel, négy ujjaddal alátámasztva a fürtöt, a hüvelykujjaddal finoman húzd le a fürtről a szemeket. Ha erősen húzod, akkor a kis ágacskák meg a szárhoz jobban ragaszkodó éretlen szemek is lejönnek.

Ha sok zöld bogyó van a fürtön, akkor próbáld meg kikerülni őket, de ha lágyan húzod le a szemeket, akkor a zöldek ottmaradnak. Ha mégis belekerül néhány zöld szem a tálba, akkor azon frissiben halászd ki őket. Mivel elég bosszantó, ha az elcsípni próbált kis szem lesüllyed a mélybe, ezért eredményesebb, ha több ujjaddal alányúlsz a zöld szem környezetének, és a tenyeredbe kerülő “fogásból” halászod ki a zöld bogyót. (Sajnos, ilyen fotót nem csináltam, pedig így sokkal könnyebb kiszedni a nemkívánatos szemet.)

Azért szedi a férjem a bodzát, mert én viszolygok attól, hogy esetleg rám hull valami ronda bogár. Brrr. Így se menekülök meg tőle, mert a leszedett fürtök bizony tele vannak mindenféle ragadozóval. Egy csomó hangya, aztán a pókok különböző változatai (az egyik fajtát dinnyepóknak hívtam, mert a testének görögdinnye alakja és mintázata volt), ismeretlen bogarak…

…barna poloska, zöld poloska stb. (Fülbemászó is sok volt, de attól csak visítottam, és megpróbáltam kikotorni és lecsapni; nem volt idő lefényképezni.) Szerencsére csak egyetlen olyan fürtöt szedett a férjem, aminek a szárai hemzsegtek a levéltetvektől. De erre is oda kell figyelni a szedésnél!

Több olyan fürt volt, amelyiknek egyes részeit beszőtte valami pók vagy egyéb rovar. Az ilyen egy ágacskához tartozik, ezt csippentsd ki, és dobd a szemétbe. Végül van olyan fürt, amin már elszáradtak a bogyók – ezt dobd el, nem érdemes foglalkozni vele, azért az egy-két friss szemért, ami esetleg van rajta.

Szóval 1 kg bodzabogyó lepergetése kb. egy órai munka.
Mérd le a bogyót (2 kg lett), aztán öntsd át a felét egy másik nagy tálba, és mosd meg a bogyókat a csapnál. (Nem jó egyszerre nagy mennyiséget mosni, mert nem tudnak úgy a felszínre kerülni a rossz szemek, meg jobban össze is törnek a bogyók. És jó, ha nincs tele a mosótál, hogy legyen hely a szemek megkeverésére.) Óvatosan forgasd át a bogyókat.

Készíts oda egy kis tálkát a mosás során előkerülő szemétnek. A rossz szemek, pici ágacskák felúsznak a víz tetejére, így egy szűrővel ki tudod halászni őket – mehetnek a tálkába.

A megmosott, szemétlenített bogyókat öntsd egy nagy szűrőbe, majd a szűrőből a fazékba, amiben főzöd majd a szörpöt. Ha közben még felfedezel oda nem illő dolgokat (ágacska, zöld bogyó stb), akkor szedd ki.

Én úgy csináltam, hogy csak 20% cukrot tettem bele a lecsöpögtetéshez, de nyugodtan tehettem volna 30%-ot is. Ugyanis a szörpöt 50%-osra fogom cukrozni, a lekvárt pedig 30%-osra. Tehát ha most 30% cukrot tettem volna hozzá, akkor a lekvárnakvalót már nem kellett volna utáncukrozni. Azért csak ilyen keveset tettem bele, mert aránylag sok kárbavész majd a végén; ne vesszen már oda sok a drága nádcukorból!

Itt jegyzem meg, hogy az ezután szedett bodzabogyókból már 80%-os szörpöt csináltam, mert kevés cukorral elég ízetlen a bodza. A szörp utáni maradékot pedig 50% cukros lekvárnak főztem be. Tartósítót továbbra se tettem bele. Így nagyon finom, különleges a szörp! 🙂

Sokszor nem csináltam a lekvár előtt szörpöt, ilyenkor turmixoltam a bogyót, 50% cukrot adtam hozzá, és Dzsemfix Extrával tartósítottam. Egy kevés citromot  – azt hiszem, kilónként egy felet – ilyenkor is csavartam bele. (A Dzsemfixben egyébként van citromsav.)

Tehát kilónként 20 dkg cukrot szórj a bogyóhoz; itt most 2 kg bodzához 40 dkg nádcukrot tettem.

Turmixold össze a cukros bodzabogyót.
Készítsd el a csöpögtetési munkahelyet! Kell hozzá egy négylábú hokedli, meg egy nagy géz (vagy sűrű szövésű függönydarab). Ha nincs hokedlitek, akkor egy nagy vödör tetejére rögzítsd a gézt – kösd körbe, mintha befőttesüveget fednél le -, csak előbb tégy a vödör belsejébe egy fazekat, amibe csöpög majd a lé.

Tehát nézd ki a helyet, ahol nincs útban egy napig a csöpögő  bodza. Teríts le egy széthajtogatott újságot, arra tedd a felfordított hokedlit. A szék belsejébe is teríts egy újságot, hogy védd a széket a fröcsögő bodzalétől. Vágj le 4 db 50 cm-es madzagot, és a hokedli négy lábához kötözd oda madzaggal a géz négy sarkát – persze nagy ráhagyással. A géz ne legyen feszes, hadd lógjon be egy kicsit, mert ebbe kell majd beleönteni a bodzabogyót. De ne legyen nagyon mély se a géz-gödör, mert a bodza súlya úgyis lehúzza majd. Tégy a géz alá egy nagy, mély edényt, amibe majd csöpöghet a bodzalé. Csak akkora legyen a fazék (vagy tál), hogy álló helyzetben be tudd tenni a szék belsejébe (oldalról vagy felülről), mert a kiszedésre is gondolni kell, amikor már szörp lesz benne. Öntsd bele a gézbe  a cukros bodzaturmixot

Másnapra jól kiszárad a massza, és jól kicsöpög a lé. Merd ki a gézből a visszamaradt masszát, és tedd egy ibrikbe. Tovább olvasom…