Spanni cica

Kedves Olvasóim!

Többet nem fogjátok a kaja-képekre becsempészve látni Spannikát, mert okt. 6-án – az aradi vértanúk napján – műtét közben elpusztult.

Annyira kedves kis lény volt, 7 év alatt nagyon sok örömöt okozott nekünk!

Minden kosárba, dobozba belekuporodott.

Egyszer, még kölyökkorában az asztal közepén, a kenyeres kosárban aludt édesdeden…a kenyereken. A másik képen meg egy kosár dión fekszik.

 

Mikor összeszedtem az almát, persze, hogy belemászott a kosárba, az almákra! De a keskeny ajándékkosárban is jót tudott aludni.

Nagyon szeretett a fűtőtesten ülni. A konyhában csináltam neki egy radiátor-kanapét – persze, csak ideiglenes volt.

Nagyon barátságos volt, mindenkire felugrott, csak előbb illedelmesen kuporgott mellette egy kicsit, aztán egy nyekkenéssel engedélyt kért a feltelepedésre.

Jól melegíti a derekamat.

A lányom is nagyon szerette.

Még a férjem ölébe is oda mert telepedni.

A menyem is szerette simogatni.

A kedves kis Spannikától mindenkinek jó kedve lett.

Nem érzékelte, hogy útban van.

Legjobban a kutya hátán szeretett aludni. Először dagasztotta az oldalát, aztán lassan felóvatoskodott a legmagasabb pontjára. Még a kutyaólba is bemászott hozzá.

Nagyon szerette a kutyákat. (A fekete kiskutya a kutyánk kölyke.)

Sajnos, nem csak a mi kutyánkkal barátkozott. A szomszédaink kutyáihoz is bemászott. Nem is tudom, hogy úszta meg ilyen sokáig! Nem volt veszélyérzete. Ez lett a veszte!

Elutaztunk, segíteni az egyik fiam építkezésénél; megkértem a szomszédomat, hogy etesse meg az állatokat este. Mikor a szomszédasszony ment tőlünk haza, Spannika utána ment, bebújt a kerítésen az udvarukra. Az ottani tibeti terrier kutya elkapta, megroppantotta a bordáját.

Mivel a szomszédasszonyom épp ott volt, rászólt a kutyára, hogy engedje el, de az nem hallgatott rá. Erre szétfeszítette a kutya állkapcsát, és kiszedte a szájából szegény Spannikát.  Annak volt még annyi ereje, hogy kimeneküljön az udvarról, ott bebújt a kocsi alá, de onnan már nem tudott tovább menni. A szomszédasszonyom nagyon rendes volt, egyből bevitte az állatkórházba, ahol megröntgenezték a cicát. Anikó másnap hívott telefonon, hogy baj van…eltört egy bordája Spannikának, és ezen kívül légmelle van (a harapástól roncsolódtak a bordaközi szövetek). Meg kell műteni (20.000 Ft), vagy el kell altatni.

Írtam sms-t a lányomnak Londonba; felhívott: persze, hogy műtsék a cicát – ő majd állja a költségeket. A másik fiam is a műtét mellett volt, ő is vállalja a fizetést.

Közben Spannikát ellátták a kórházban, aránylag jól volt. Előjegyezték másnapra műtétre.

Folyton hívogattam a kórházat, hogy mi van… (legszívesebben meglátogattam volna, hogy beszéljek hozzá, de a férjemtől épp elég kompromisszum volt az, hogy belement a cica műtétjébe, nem akartam még a látogatással is feszíteni a húrt).

Egyszer aztán hívott a szomszéd (mivel ő vitte be, az ő száma volt megadva), hogy sajnos, műtét közben elaludt a cica.

Három beavatkozást kibírt, a negyediket már nem élte túl.

Spannika, pótolhatatlan vagy!

Spannika! Ha vigasztalódni akarok, megnézem a képeidet!