Paradicsomlé

	Hozzávalók: Friss paradicsom Nátrium-benzoát (ez akár el is maradhat az első hozzászóló szerint)

Szabadkozás: Augusztus végén dolgoztam fel ezt a sok paradicsomot; részletekben haladtam a leírással, de csak mostanra sikerült közzétennem. Ilyenkor azzal mentegetem magamat, hogy jövőre majd időben megtalálják a receptet az érdeklődők. 🙂

Elkészítés:

A paradicsom annyi, amennyi. Én leszedtem a paradicsomot a kertben, és nem gondoltam volna, de ez itt 16 kg!

Az eltevésnek 3 fázisa van:

1. Megmosni, feldarabolni, főzni.
2. Kissé kihűlve passzírozni.
3. Felfőzni, üvegekbe merni (a tetejére kis késhegynyi tartósító), száraz dunsztba tenni (azaz bebugyolálni).

A lemérésre nincs is szükség, de én kíváncsi voltam, hogy mégis, mennyi paradicsomot szedtem. Mindenesetre azt neked is ajánlom, hogy válogasd ki a takaros kis szemeket, és azt ne főzd be, hanem tedd félre megenni. A mérési eredményeket mindig felírtam – az utolsó adag már csak 1 kg volt -, a végén összeadtam: 16 kg lett! 🙂 A kicsik ott vannak az első vödröcskében, azokat nem főzöm be.

Mosd ki a nagy fazekat, amiben majd főzöd a paradicsomot. Rendezd be a paradicsomvagdosó munkahelyet: Terítsd le papírral az asztalt, arra tedd a szemetestálcát. Előtted legyen a mosott paradicsom, jobbról meg a nagy fazék.

A csapnál mosd meg a paradicsomokat. 3 edény kell hozzá: a jobb oldaliban van a mosatlan paradicsom, a középsőbe folyjon a mosóvíz, a bal oldaliba dobod a mosottat.

Mosás közben pattintsd ki a zöld csészeleveleket tartó rövid kocsányt – már amelyiken még ott van.

Ebben a nagy szárazságban érdemes az összegyűlt mosóvizet a növényekre löttyinteni (ha nincs udvarod, akkor előbb a locsolókannába, onnan a szobanövényekre), ahelyett hogy csak úgy a lefolyóba engednéd.

Mindig csak 1 adag paradicsomot moss meg, aztán azt vagdosd össze, és csak utána mosd a következő adagot.

A paradicsomot vágd félbe, aztán mindkét félből ék alakban vágd ki a szártövet.

Ha van hibás rész a paradicsomon, akkor célszerű ott kettévágni, mert így könnyebb kikanyarintani a hibát a fél paradicsomból. A hibátlan részt vagdosd fel kis darabokra (olyan fél hüvelykujjnyira) – bele a fazékba.

Ha a hiba pl. egy hosszú heg, akkor is a heg mentén vágd ketté a paradicsomot, és mindkét félből vágd ki a most már szélen lévő heget. (Utána jön a darabolás.)

Itt a hibán kívül még éretlen is a paradicsom, ezért az éretlen, sárga részt is vágd ki.

Ha a paradicsom egy része rohadt, akkor jó nagy ráhagyással vágd ki a rohadt részt, és utána még szagold is meg az elvileg már hibátlan maradékot, mert lehet ugyan, hogy a látvány már rendben van, de a szaga nem oké. Ilyenkor inkább dobd ki az egészet!

Ha a paradicsomon van egy puha rész, azt is jó nagy ráhagyással vágd ki belőle – és szaglással is ellenőrizd a maradék jóságát.

Persze, más hibák is előfordulhatnak; ezek kivágása után mindig szaglással döntsd el, hogy megtartod-e a maradék részt.

A darabolás során az egészen kicsi paradicsomot is vágd legalább ketté – a kissé nagyobbat már negyedelheted is -, mert könnyebben szétfő, ha darabolva van. (Ez itt már az utolsó vödör feldolgozandó.)

Tele lett a 20 literes fazék! Azért elég sok hibás részt ki kellett vágni… Tedd oda főni a fazék paradicsomot, néha kevergesd meg, és felforrástól fél óráig főzd. Ennyi idő alatt jól elválik a héjától, könnyű lesz passzírozni.

A paradicsom főzése közben kerítsd elő az üvegeket. Egy kosárnyi üveget rakj a csapba, és ahogy egyenként elmosod az üvegeket, rakd vissza a kosárba fejjel lefelé, hogy ki tudjon csöpögni belőle a víz. A kupakját pedig rakd a kosár mellé készített konyharuhára. Az újabb üveg kupakját úgy tedd a konyharuhára, hogy a pozíciója megegyezzen az üvegnek a kosárbeli helyével. A kosárban úgy jönnek az üvegek – felülről lefelé -, hogy 2-3-3-2, és a hozzájuk tartozó kupakok sorrendje is 2-3-3-2. Így nem kell majd keresgélni, hogy melyik üvegre melyik kupak való. 🙂

Persze más módszerrel is hozzárendelheted a kupakokat az üvegekhez. Talán jobb is lenne a szárítóban az üveg mellé tenni a kupakját, mert itt a kosárban az elején össze-vissza dülöngéltek az üvegek. 🙁

Ha letelt a fövés fél órája, akkor oltsd el a gázt, és hagyd hűlni a paradicsomot.

Készítsd elő a passzírozási munkahelyet. Középen, de inkább kissé jobbra rögzítsd a passzírozót – egy szárnyascsavarral, ahogy a hagyományos húsdarálót – az asztalhoz. Tégy alá egy tálat, amelyikbe a paradicsomlé csorog majd. Balról legyen a nagy fazék a főtt paradicsommal, jobbra az a fazék, amibe a kipasszírozott paradicsomlét öntöd. Kell még egy tál a passzírozás után visszamaradó szemétnek, meg egy merőkanál, amivel a főtt paradicsomot a daráló tölcsérébe szeded.

Ez a kerek tál, amit először alá tettem, nem vált be, mert

– egyrészt túl nagy volt az átmérője, ezért a passzírozó csőrének vége, ahol kijön a “szemét”, belelógott a tálba;

– másrészt a köralakja miatt csak egy ponton ért a daráló tövéhez, ezért sok lé a földre csorgott a darálóból.

Úgyhogy aránylag hamar lecseréltem egy szögletes tálra, amelyiken már túlnyúlt a daráló csőre, és jó helyre potyogott a szemét; valamint nagy felületen érintkezett a daráló tövével, ezért nem csöpögött a földre a lé.

Töltsd meg a passzírozó tölcsérét paradicsommal, aztán daráld le. (Én először egy kancsóba szedtem a paradicsomot, abból öntöttem a darálóba.) Ahogy hajtod a kart, a daráló lyukacsos csövén kicsorog a lé, bele az alá tett tálba, a mag és a héj pedig elöl kipréselődik a henger és a benne forgó darálóspirál között, bele az odatett szemetestálba. (De azért időnként egy kanállal kapard ki, hogy biztosan a szemétbe menjen, és ne a paradicsomlébe.)

Nemcsak lé préselődik ki a passzírozóból, hanem pépes paradicsomhús is, amit egy kanállal kaparj le a hengerről. Ha eléggé tele van a tál, akkor öntsd át a paradicsomlét a légyűjtő fazékba.

Mikor már alig csöpög a lé a passzírozó lyukas hengertestéből – kb. 3 kg paradicsom ledarálása után -, akkor nincs mese, szét kell szedni a darálót, és egy konyhai nyeles kefével alaposan megtisztítani, kívül-belül.

Végre elfogyott a paradicsom! Van mit takarítani utána! 🙁

Mosd el a paradicsompasszírozót. Mosd el a kiürült fazekat is, mert ebben főzöd majd a paradicsomlét.

Öntsd vissza a paradicsomlét az elmosott fazékba, és tedd oda főni. Ha felforr, főzd még 3 percig, aztán el is olthatod a gázt. Amíg melegszik a paradicsomlé, tégy oda egy tepsi vizet melegedni, egyből állítsd bele az üvegeket, olyan sorrendben, ahogy a kupakjaik vannak.: 2-3-3-2  — elölről nézve. Ha felmelegedett a tepsiben a víz, oltsd el alatta a gázt.

3 percnyi forralás után mehet üvegekbe. Merőkanállal szedj tele egy kis kancsót, abból öntögesd – tölcséren keresztül – az üvegekbe. Tölts egy kicsit, rakd odébb a tölcsért, stb. Mielőtt színültig töltenéd az üvegeket – az utolsó tölcsérezés előtt – jön a tartósítás…

Egy késhegynyi nátrium-benzoátot szórj a tölcsérbe, és azonnal mosd bele az üvegbe annyi paradicsomlével, hogy megteljen az üveg. Utána ismételd a tölcséráthelyezés-tartósítás-öblítés hármas műveletet.

Most tedd rá a kupakokat a megfelelő helyű üvegekre. A jobb hátsó kupakot a jobb hátsó üvegre, és így tovább. (Bár itt a képen úgy látszik, hogy a hátsó középső üvegre teszem a kupakot, de valójában a hátsó sorban 2 üveg van, az előtte lévő sorban pedig 3 — pont ahogy a kupakok.)

Ha az összes kupakot feltetted, akkor egyesével vidd az üvegeket – edényfogó kesztyűvel – ideiglenesen az asztalra.

Ha az összes paradicsomlét üvegekbe öntötted, tedd az üvegeket száraz dunsztba: bugyoláld be plédbe, vagy tedd papírdobozba, és utána teríts rá plédet vagy egyéb meleg ruhát. Egy-két napig álljon ott; tehát olyan helyre tedd, hogy ne legyen útban.  (A pléd és az üvegek közé alul is és felül is tegyél újságpapírt, hogy ne legyen paradicsomos a pléd.)

Ha kivetted a dunsztból, címkézd fel őket, mielőtt a kamrapolcra tennéd. Hipp-hopp megvan egy üvegből egy paradicsomleves vagy -mártás! Jó étvágyat!