Frankfurti leves

	Hozzávalók: 1/2 fej kelkáposzta majoranna őrölt köménymag őrölt bors 1 fej hagyma 3 cikk fokhagyma olaj petrezselyem 4 db szója- vagy rendes virsli kb. 2 dl tejföl (1 kis- vagy 1/2 nagy pohár) 1 fakanál Vegeta 1 fakanál só

Elkészítés:

Mosd meg a kelkáposztát. Vágd ketté, és mindkét félnek vágd ki a torzsáját, a szélétől a közepe felé haladva. Utána megint felezd el a feleket. Aztán mind a négy darabot vágd lapokra, és gyűjtsd egy tálba.

Most következik a hagyma. Apróra kell vágni, úgy, hogy előbb félbe, aztán az egyik felét vékony csíkokra, aztán a csíkokra merőlegesen pici kockákra.

Mielőtt meggyújtanád a gázt, minden fűszert és a káposztát készítsd oda a kezed ügyébe. Egy kb. 3 literes lábosba önts egy kevés olajat, és tedd a tűzre, takarék lángra.

Tedd bele a hagymát, párold üvegesre. Tégy hozzá egy evőkanál majorannát, két kiskanál őrölt köménymagot, és keverd el. Most nyomd bele a fokhagymát is. Ezután jöhet a feldarabolt kelkáposzta. Megint keverd el, és hagyd egy kicsit párolódni.

		Aztán öntsd fel 1 liter vízzel, szórj bele 1 fakanál Vegetát, és fedd le. Amíg fő, foglalkozz a virslivel! Húzd le a héjukat, és kettesével összefogva karikázd fel. Ha szójavirslit használsz, akkor ne vágd túl vékonyra, mert könnyen szétmegy. A rendes virsli lehet jó vékony.

Ha félpuha a káposzta, akkor be lehet rántani.

Mielőtt hozzáfognál, készítsd oda a lisztet és a paprikát, meg vizet a felöntéshez. Egy teflon edénybe önts egy kevés olajat (ez már a harmadik olajozás, mert a virslihez is kellett), és takarék lángon piríts meg benne 2 fakanál lisztet.

Ha kezd zsemleszínűsödni, akkor szórj rá 1 fakanál pirospaprikát, és keverd át, hogy lehetőleg minden paprika érintkezzen olajjal, de azért mégse égjen oda. Öntsd fel egy bögrényi vízzel, és alaposan keverd el, nyomkodd szét a csomókat. Ha úgy érzed, hogy nem tökéletes (elég gusztustalan, mikor a tányérban rántás-golyóra bukkanunk), akkor öntsd egy literes formájú edénybe, és turmixold össze.

Mire ezzel kész vagy, már biztos félpuha a káposzta, úgyhogy öntheted is hozzá a rántást. Lassan öntsd, és gyorsan keverd! Adj hozzá még egy liter vizet és 1 fakanál sót.

Ha megint felforr, akkor vedd takarékra a lángot, és vigyázz, mert ha a rántás már benne van, akkor ki szokott futni! Már csak pár percet kell főzni.

Ezalatt vágd össze a petrezselymet, és kapard a levesbe. Kóstolj meg egy káposztadarabot, és ha elég puha, akkor elolthatod a gázt. Most tedd hozzá a sült virslit, és szórj borsot a levesbe.

Még nincs ám kész! De már csak a tejfölözés van hátra. Egy tányérba kapard ki a pohár tejfölt. Szedj rá egy merőkanál levest, keverd el, aztán még egy merőkanál leves, még egy keverés.

Öntsd vissza a tányér levest a lábosba, jól keverd el, és kész! (Zárójelben jegyzem meg, hogy a szakácskönyv nem írja, de a család szereti, ha van benne legalább egy szem krumpli, negyedelve és lapolva. Ezt a rántás előtt szoktam beletenni, hamar megfő.) Jó étvágyat!

U. i.: Gondolkodtam rajta, hogy megírjam-e, és úgy döntöttem, megírom, hadd derülj egy jót!

Mikor már ezzel az utolsó fotóval is elkészültem, az asztal közepére akartam tenni a lábost – a gép még a kezemben volt – és akkor zutty! – a fényképező beleesett a forró levesbe! Szomorú látványt nyújtott, ahogy – mint egy tengeralattjáró – szépen lemerült. Le kellett volna fényképezni, de hát mivel?!

Nem sokat gondolkodtam, kikaptam a levesből, és rohantam vele a csap alá. Mint később megtudtam, jobb lett volna, ha meleg víz alá tartom, de tőlem hideg zuhanyt kapott a gép. Miután nagyjából eltűntek róla a káposztafoszlányok, megtörülgettem, és próbáltam kitalálni, hogy hol lehet a memóriakártya. Nagy nehezen megtaláltam az ajtaját, kiszedtem azt a mütyürt, és azt is letörülgettem. Közben valahogy bekapcsolódott a gép, kijött az objektív, azon is káposzták lefegtek. Minden nézőkéje meg az objektív is tiszta homály volt. Ja, az elemeket is kiszedtem, az elemtartóból is frankfurti leves folyt. (Annak azért örülök, hogy még csak nem is káromkodtam!)

Egy óra múlva meg mertem mondani a férjemnek, akiről nem írhatnám az iménti zárójeles mondatot. De kis idő múlva lehiggadt, lemosta meleg vízzel a gépet, és odatette száradni a fűtőtestre.

Másnap kipróbáltuk, hogy működik-e. Nem lehetett lenyomni az exponálógombot! (70 ezres gép.) Kíváncsi voltam, a fotókat le tudom-e szedni a memóriakártyáról. Sikerült! És ahogy a férjem jobban megnézte, csak be kellett állítani rajta a dátumot, és utána már le lehetett nyomni a gombot. Működik!

Remélem, felvidítottalak! 🙂