Csipkelekvár (hecsedli)
Hozzávalók:
|
|
Csipkelekvár készítését csak megátalkodott bio-mániásoknak ajánlom, ugyanis nagyon időigényes és fárasztó munka. Majdnem egy hetet vesz igénybe, ha naponta csak néhány órát szeretnél vele foglalkozni.
- nap: Leszeded a csipkebogyót.
- nap: Megmosod, egyenként levagdosod mindkét végét (unalmas, hátfárasztó).
- nap: Vízzel felöntöd, kevergetve felfőzöd, és még 1 órát főzöd kevergetve.
- nap: A megfőtt csipkebogyót egy nagy finomlyukú szűrőn átpasszírozod. (Ez a legfárasztóbb.)
- nap: A sűrítményt megcukrozod (plusz Dzsemfix), felfőzöd, és üvegekbe öntöd.
Az az igazság, hogy a piacon lehet kapni sűrítményt, ezen a télen 800 Ft volt litere. Azzal szinte semmi gond nincs, csak az utolsó pontot kell neked csinálni: cukrozás, felfőzés, üvegbe tevés. Először én is ezt próbáltam ki, de sokkal hígabb lett a lekvár, mint később a sajátom. Így utólag nem bánom, hogy annyit dolgoztam vele! 🙂
Elkészítés:
Külön élmény, ha ti szeditek le a csipkebogyót! Fél kézzel fogd meg a bogyót, hajlítsd le a szárára merőlegesen, és nyomd felfelé. Ekkor szépen, a tövénél válik el a szárától. Közben persze sokat lehet enni is, itt, a szára felőli végén kell megnyomni, hogy kijöjjön a finom csemege.
Borítsd a csipkebogyót a jól kisúrolt mosogatóba. Engedj rá sok vizet, és mosd át a bogyókat. Utána markolj ki 4-5 szemet, és törd le a szárukat…
…a másik végükről pedig a levelet, ha van rajtuk. A kész bogyót tedd a nagy tálba, a hibásakat és a szárakat meg leveleket pedig egy kis tálkába.
Most egyesével vagdosd le a bogyók virágos végéről a fekete csonkot. (Megszámoltam, a 4 kiló bogyó 1934 szem volt. 🙂 ) Ehhez készíts oda egy vágódeszkát, kell egy kis kés, jobbra tégy egy kis tálkát a végeknek, balra egy másik kis tálban gyűjtsd a leskalpolt bogyókat, középen legyen a nagy tál, amiből mindig kiveszel egy marok csipkebogyót. Legyen ott a mérleg is egy újabb edénnyel. Ebbe öntsd át mindig a kis tál kész csipkebogyót, amíg kigyűlik egy kiló.
Az 1 kg csipkebogyót öntsd át egy jó nagy fazékba. (Legalább kétszer annyi literes legyen, mint ahány kiló a csipkebogyó volt. Én a 4 kg csipkebogyót egy 10 literes fazékban főztem.) Egy papíron húzz egy vonást minden kilónál, az utolsó adagnál azt írd oda, hogy hány deka. Ha elkészültél a vagdosással, akkor így hagyhatod másnapig. De folytathatod is: Öntsd fel annyi vízzel, ahány kiló volt a csipkebogyó. Forrald fel, közben néha keverd meg, nehogy leragadjon.
Felforrástól számítva egy óra hosszat főzd, folyton kevergetve. Könnyen leragad! Fárasztó ez az ácsorgás, úgyhogy a passzírozást – ami az egész lekvárkészítés legnehezebb része – nyugodtan hagyd másnapra!
A puhára főtt csipkebogyót át kell passzírozni egy sűrű lyukú szűrőn, hogy a magok ne kerüljenek bele a lekvárba. A nagy szűrőt tedd egy közepes fazékra vagy tálra. A csipkebogyóba kell egy merőkanál, amivel a szűrőbe mered a főzetet. A szűrőbe kell egy kanál, amivel átpasszírozod a bogyót. Kell egy tál “szemétnek”, és hozzá egy másik kanál, amivel kikaparod a passzírozó kanálból a maradékot. Egy kis tálkába tégy egy harmadik kanalat, ezzel kaparod le a szűrő aljáról a lekvárnakvalót. Készíts még oda egy nagyobb fazekat, amibe az átpasszírozott sűrítményt gyűjtöd. Szükséged lesz a mérlegre is. Mielőtt elkezdenéd a passzírozást, mérd le a kis fazék súlyát.
Egy régi, kedves olvasóm – Emese – a szűrő pontosítását kérte.
Nagy méretű szűrő, sűrű szövésű fém hálóval.
A piros nyelű már szétment; 2 évi passzírozást bírt ki.2011. dec. 02.
Tehát merj egy merőkanál főzetet a szűrőbe. A kanállal először lapítsd szét az egész bogyókat.
A szűrőnek az egyik felével foglalkozz, jól nyomkodd ki az ott lévő masszát. Ha már alaposan átnyomkodtad, akkor kapard fel a kanállal, és a kanálról egy másik kanállal kapard át a szemetes tálba.
A szűrő alján összegyűlik a préselmény. Ezt időnként kapard le a tiszta (3.) kanállal. Egy merőkanál masszából kb. 20 dkg préselmény lesz, és kb. 10 percig tart egy adag préselése. Tehát néha mérd le a fazekat, és kb. kilónként (úgy az ötödik adag után) kapard át a sűrítményt a nagyobb fazékba. Tehát ha mondjuk 60 dkg volt a fazék, akkor 1,6 kg-nál ürítsd ki a kis fazekat. Mindig jegyezd fel, hogy mennyi sűrítményt öntesz a fazékba! Ugyanis a cukor mennyisége függ majd a sűrítmény súlyától.
Végre elfogyott a feldolgozandó csipkebogyó! Jó sok mag maradt vissza! De szerencsére a sűrítmény is jó sok lett! A selejtet aztán kapard vissza a kis fazékba. A kiürült nagy fazékba önts vizet, melegítsd fel, jól öblítsd át a fazekat, és az öblítővizet öntsd rá a kis fazékba kapart magkupacra. (Ebből majd ivólé lesz, de nem fontos ezzel bajlódnod, ki is dobhatod a magvas-héjas hulladékot.)
Hadd álljon, és most folytasd a lekvárkészítést.
Számold ki, hogy mennyi cukrot kell tenned a lekvárhoz! 1 kg-hoz 33 dkg cukrot és 1 tasak 3:1-es Dzsemfix Supert kell adnod. (Ha 2:1-es Dzsemfix Extrád van, akkor 1 tasak + 50 dkg cukor kell 1 kg sűrítményhez.) Az a tapasztalatom, hogy annyi sűrítmény lesz, ahány kg volt a csipkebogyó; mert először megduplázódott a főzéskor hozzáadott vízzel, de utána elveszett a fele a passzírozással. Persze, nem kell annyira pontosan számolni, mert 1kg-tól 1,2 kg-ig elég a 33 dkg cukor és az 1 tasak zselésítő. Én pl. a 3,8 kg sűrítményhez 1,1 kg cukrot adtam, és csak 3 tasak Dzsemfixet.
Tehát a kimért cukorból majdnem mindet borítsd a sűrítményhez, a maradék cukorban pedig keverd el a megfelelő számú tasak Dzsemfixet, és azt is öntsd a (majdani) lekvárhoz. Jól keverd át az egészet!
Mielőtt odatennéd főni a sűrítményt, nézz utána az üvegeknek. Öblítsd át őket meleg vízzel (a tetőket is), és fejjel lefele fordítva borítsd egy konyharuhára száradni. Tedd oda főni a lekvárt. Állandóan keverd, hogy ne tudjon leégni! Kb. fél óra alatt forr fel. Közben készíts oda a gázra, a lekvár melletti főzőhelyre egy melegíthető tepsit, önts bele vizet, állíts bele annyi üveget, amennyi belefér, és melegítsd.
Felforrás után már csak vagy 3 percig főzd! Nagyon szép, sűrű lekvár lett belőle! Merőkanállal tölts fel egy kancsót lekvárral, ebből öntöd majd az üvegekbe.
Először minden üvegbe csak egy keveset önts, hogy hozzászokjon a meleghez. Így, keveseket önve menj végig többször minden üvegen. Az utolsó körben öntsd színültig mindegyiket.
Tedd rá az üvegekre a tetejüket. Bal kezedre húzz egy edényfogó kesztyűt, jobb kézzel emeld ki az üveget a tepsiből, és bánj vele kesztyűs kézzel. 🙂 Illetve jól markold meg a kesztyűs kezeddel, hogy a másikkal erősen rá tudd csavarni a kupakot. Fejjel lefele tedd le az üveget.
Bugyoláld be a lekvárokat, és 5 percig hagyd így őket, fejjel lefele. Utána bugyola ki, állítsd őket a talpukra, majd bugyola vissza, és hagyd úgy másnapig.
Ezzel a lekvár kész, már csak utómunkálatok vannak hátra. (Fontos! Mielőtt a helyükre tennéd a lekvárokat, címkézd fel őket! – Egy kedves olvasóm hívta fel a figyelmemet erre a fontos befejező lépésre.)
Kapard ki a fazékból a maradék lekvárt egy kis tálkába, ezt egyétek meg először. A vízzel hígított magos masszát szűrd le, de most már csak nagyjából passzírozd át, a többi tényleg mehet a szemétbe. A leszűrt ivólét cukrozd meg, és teaiváskor mindig önts egy keveset a pohárba, arra öntsd a teát. Magában nagyon tömény (mármint a csipkelé)!
Ennek a lekvárnak mindenki örül! Ajándékba is adhatod! Jó étvágyat! |