Hozzávalók: literenként kb. 15 dkg csipkebogyó, méz az édesítéshez.

Elkészítés:

Nem egy egyszerű tea, mert áztatással készül. Vagy estétől reggelig ázzon, vagy reggeltől estig; azaz egy fél napot.

Először frissen szedett csipkebogyóból csináltam, de nagyon világos lett. Utána elővettem a több éve a kamrában, vászonszütyőben csüngő bogyókat, és abból áztattam be. Sokkal jobb lett a színe is, meg az íze is. 🙂 De a friss bogyóból készült tea munkafázisait fotóztam le.

Hétvégén érdemes egyszer-egyszer olyan helyre kirándulni, ahol van sok csipkebokor, és szedni vagy fél kilót. Abból kétszer lehet teát főzni.

1,5 liter majdani teához mérj ki 20 dkg (3 marék friss vagy 6 marék régi) csipkebogyót egy tálba vagy tésztaszűrőbe. Markolászással jól mosd át. (Ha tálban mosod, akkor két vízből mosd meg; azaz egyszer öntsd le róla a piszkos vizet, engedj rá új vizet, és abban is mosd meg.)

A mosott bogyókat tedd át egy 2-3 literes fazékba, közben vizsgáld meg a szemeket: ha kell, törd le a bogyó hegyéről a csészelevél-maradékot, a tövéről meg a túl hosszú szárdarabot. Szórd ki a bogyók közül a szemetet (pl. levél).

Forralj fel másfél-két liter vizet, aztán hagyd kihűlni olyan 40 fokig (kb. fél óra) – ha melegebb a víz, akkor lebomlik a csipkebogyó C-vitamin-tartalma. Nem kell hőmérőt dugni a vízbe, ha az ujjaddal kellemes melegnek érezd, akkor jó.

Öntsd a kézmelegnél valamivel melegebbre lehűlt vizet a csipkebogyóra, és hagyd állni fél napot.

Fél nap múlva készíts oda egy másik fazekat, rá meg egy tésztaszűrőt. Szűrd át a másik fazékba a kiázott csipkebogyót. A szűrőből öntsd vissza az eredeti fazékba a bogyókat, mert a másodfőzet tea még finomabb, mint az első. Tehát erre megint önts felforralt, majd kissé lehűtött vizet, és áztasd fél napig.

Hát…ez nagyon világos lett. 🙁 Pedig több mint fél napig ázott. Na nem baj, azért megisszuk. Egyből mehet bele a méz, 1 evőkanállal a másfél liter teához. Jól keverd el, hogy ne üljön meg a kancsó alján a méz. (Én úgy szoktam, hogy miután leázott a kanálról a méz, egy műanyag fakanállal keverem tovább, mert a fémkanál nagyon zörög. 🙂 )

Miután másnap a másodfőzetet is elkészítettem, és az se lett sokkal sötétebb, elővettem a régi csipkebogyót. Mivel ez már jól ki volt száradva, dupla mennyiséget (6 marék) áztattam be. (Töltsd meg a teáskancsót hideg vízzel, öntsd át egy edénybe, forrald fel. Hűtsd le a vizet kb. 80 fokosra – de ha meg akarod tartani a csipkebogyó C-vitamin-tartalmát, akkor bizony 40 fokra kell lehűteni -, öntsd rá a csipkebogyóra.) Már 1 óra múlva szép piros volt az áztatólé! De csak a fotó kedvéért öntöttem ki egy pohárba, utána visszaöntöttem. Hagyd ázni fél napot!

Azóta kitapasztaltam, hogy ha 2 hétig áll a frissen szedett csipkebogyó, akkor már szép, piros tea lesz belőle. Érdemes pepecselni vele, mert finom, citromos íze van! Jó teázást!